Kedves család

​Kukoda Zsuzsanna vagyok. Zircről, a Bakony szívéből származom. 4 éve költöztünk Sarródra párommal és kislányunkkal. Azóta pedig született még két gyerkőcünk.

Sokat elmélkedtem, hogy tudnám magamat bemutatni Waldorf szemszögből, végül arra jutottam, hogy ehhez vissza kell nyúlnom egészen a saját gyerekkoromig. Kezdhetném azzal, hogy milyen sérelmeket éltem át általános iskolás koromban, de nem teszem, mert ezt tudjuk, hogy vannak és lesznek is. Inkább arra teszem a hangsúlyt, hogy mi volt fontos mostani ésszel abban az időben, mikor én gyerek voltam.

Szüleim sokat dolgoztak azért, hogy a neveltetésünk, igényeink szempontjából mindent meg tudjunk kapni, amit fontosnak tartottak. Természetesen a nyári időszakban, mikor iskolaszünet volt a nagymamai segítség mindig jól jött. Hétköznapokat mindig mamánál töltöttük, gyakran a hétvégéket is. A falusi emberek összetartó erejéből gyerekként én annyit érzékeltem, hogy az otthonon kívül van még egy olyan hely, ahol szeretek lenni. Ma már tudom, hogy ez nem csak ennyi volt…

Olyan szokásrendszereket ismerhettem meg, aminek nagy ereje volt. Közös tollfosztások, kártyapartik, búcsú… és még sorolhatnám. Mivel nagymamám – mint sok más család hozzá hasonlóan – sok sok állatot tartott otthon az ő gondozásuk is a „feladataink” közé tartozott. Persze minden percét élveztem. Aztán jöttek a közös családi „rendezvények”, mint favágás, disznóvágás, krumpliszedés… Örök élmény a mai napig.

Szerettem gyereknek lenni. Szeretném, ha gyerekeim ugyanezt mondhatnák el felnőtt korukban. Nekem ezért fontos a Waldorf iskola. Vissza tudja adni azokat a számomra fontos értékeket, amit én is át tudtam élni. Fontos a közösség kovácsoló ereje, a természet, az állatok, a másik ember tisztelete…hogy én jól érezzem magam a bőrömben és az tudjak lenni, aki vagyok. Úgy érzem ezt a Waldorf iskola meg fogja tudni adni a gyerekeimnek. Ehhez pedig ha hozzá tudjuk majd tenni a vidéki nagymamák szerepét…((-: tényleg boldog gyerekeink lesznek.