Varjas család

 

Sziasztok!

Horváth-Dori Lilla vagyok. A Waldorf Rábaköz Óvoda- és Iskola egyik kezdeményezője és szervezőjeSarródon élek a férjemmel és két kisfiammal.

Tizenéves korom óta átlátom a hagyományos iskolarendszer hátrányait és foglalkoztam már akkor egyéb alternatív lehetőségeknek a megismerésével. Körülbelül azóta vágytam arra, hogy ha majd gyermekeim lesznek, akkor Waldorf-iskolába járhassanak. Azonban 3 évvel ez előttig erre semmi esély nem mutatkozott, hiszen hozzánk legközelebb, 60 km-re, Győrben lett volna rá lehetőség.

Ezért alig akartam elhinni, amikor meghallottam, – pont amikor a nagyobbik fiam első osztályba készült, – hogy a tőlünk kb. 10 km-re lévő ausztriai Pamhagenben kéttannyelvű Waldorf óvoda és- iskola indul. Nem volt kérdés a választás, hogy a nagyobbik fiam oda fog járni iskolába, a kisebbik pedig óvodába. Azt csupán extra lehetőségnek fogtam fel, hogy közben esetlen természetes módon tanulnak meg németül, de nem ez volt a fő szempont a döntésnél.

Amikor azt kérdezik tőlem,hogy mitől jobb a Waldorf, kicsit mindig zavarban érzem magam, mert senki nem hallgat szívesen ilyenkor egy órás monológot válaszképpen, pedig lehet, hogy addig tudnám sorolni. Nem fogom. Minden érintett mást tart fontosnak a sok-sok előny közül, most csak azt emelem ki, ami számomra a legfontosabb.

A Waldorf Óvodákban- és Iskolákban alkalmazott pedagógia igyekszik minél teljesebb mértékben figyelembe venni a gyermekek életkorának megfelelő vagy attól esetenként eltérő fejlődési szakaszokat és ehhez igazítja – természetesen az állami keret-tantervbe illeszkedve – az elsajátításra kerülő tananyagot és képességek kibontakoztatását. Épít  a gyermekek természetes kíváncsiság késztetésére és fenntartja azt. A megismerést és a tanultak rögzülését elősegíti azzal, hogy a tananyag átadásánál a gyermekek minél több érzékszervét (nem csak a látást és hallást) is bevonják. Így a tanulás kezdetben nem is tűnik tanulásnak, de később is örömteli tevékenység maradhat. Nem a minél nagyobb lexikális tudás elsajátítására helyezi a hangsúlyt, hanem a kreativitás és problémamegoldó készség fejlesztésével az életben is hasznosítható tudást ad. Az pedig, hogy a Waldorf-iskolában járó gyerekek szociálisan mennyire érzékenyek és elfogadóak a gyerektársaikkal szemben is, már tapasztalatból mondom, hogy nagyon korán megmutatkozik ….

​Nem sorolom tovább. Azt tudom mondani, hogy ezek miatt a dolgok miatt nagyon-nagyon hálás vagyok azoknak, akiklehetővé tették illetve részt vettek abban, hogy Pamhagenben Waldorf óvodába-iskolába járhattak a gyerekeim és egyáltalán eljutottunk most ennek kapcsán is oda, hogy belefogjunk itt a Rábaközben is egy ilyen óvoda-iskola megalapításába.

Sajnos vagy szerencsére ugyan is, a pamhageni Waldorf Iskolában úgy változtak a dolgok, hogy magyar gyermekek számára egyre kevésbé elfogadhatóak. A kéttannyelvűség megszűnt, tisztán osztrák iskola lett és most ráadásul úgy néz ki, hogy még 50 km-el távolabbra költözik és egyéb olyan problémák is felmerültek, amire mi, magyar szülők semmilyen szinten nem tudtunk befolyással lenni. Volt aki már így is 10-20 km-ről utazott, 60-70 km-re járatni óvodába- és iskolába bármely korú gyermeket, közel sem mondható ideális állapotnak. E mellett a felmerülő költségeket már így is sok olyan szülő sem tudta vállalni, akiknek pedig fontos lett volna, hogy a gyermeke “Waldorf-szellemiségben” nőjjön fel. 

Így aztán én személy szerint nem tudok ennél ideálisabb időpontot elképzelni arra, hogy megvalósítsunk a határnak ezen az oldalán Waldorf Óvodát- és Iskolát. Az igény erre az előzetes felmérések alapján nem kérdőjelezhető meg, s én hiszem, hogy ha nem csak elegen akarjuk hanem hajlandóak is vagyunk tenni érte, akkor el tud indulni 2016. szeptemberében a Rábaközben (vagy mentén) Waldorf Óvoda- és Iskola. (Ehhez már számos lépést megtettünk, illetve vannak feltételek, aminek a teljesítése folyamatban van.)

Ehhez hasonlóan fontosnak tartom és támogatom a soproni kezdeményezés megvalósulását is, hiszen nem fér meg a gondolataimban az, hogy egy akkora városban mint Sopron és a vonzáskörzete, ne lenne létjogosultsága egy Waldorf iskolának, s hogy ne kiküszöbölhető oka legyen, ami esetleg akadályozza, hogy szeptemberben szintén elinduljon.

Én hiszek abban, hogy összefogással mindent el lehet érni, ha a cél sokak számára előnyös és abban is, hogy a mostani szervezői és tájékoztatói munkánkkal, ami nem csak helyileg, hanem interneten keresztül országos szinten is fog zajlani, nagyon sok szülőben ébred fel a vágy és kezdenek el újabb és újabb Waldorf Óvodákat és Iskolákat alapítani országszerte.

Ennek a hosszú távú társadalmi hatása pedig, ami az így felnövekvő generáció életére való pozitív hatást jelenti, teljesen nyilvánvaló. Szerintetek mennyivel tudná jobbá tenni az országot egy olyan nemzedék, amely már nem idomítva, hanem önálló gondolkodásra képesen, kreativitását, problémamegoldó képességét kibontakoztatva, szociális érzékenységet tanulva nő fel?